Caspar Ursinus Velius: Lajos király haláláról és Magyarország bukásáról (kiad., szerk. Kasza Péter)

Velius_borito_1tartalom-page-001Caspar Ursinus Velius: Lajos király haláláról és Magyarország bukásáról. Egy elveszettnek hitt beszámoló a mohácsi csatáról. = Caspar Ursinus Velius: De interitu regis Ludovici et clade Hungariae. A Long-Lost Report about the Battle of Mohács

A kötetet összeállította, a szöveget gondozta, a jegyzeteket készítette: Kasza Péter
Bevezető tanulmányok: Kasza P
éter és Tóth Gergely

Pár évvel az ütközet után, 1531-ben, Caspar Ursinus Velius sziléziai humanista, Habsburg I. Ferdinánd udvari történetírója egy kisebb művet szentelt a mohácsi ütközetnek. Mivel a munka nyomtatásban soha nem jelent meg és kézirata is elkallódott, közel ötszáz éven át csak utalásokból lehetett tudni a létezéséről. Két évvel ezelőtt azonban egy rendkívüli felfedezés alapjaiban változtatta meg ezt a helyzetet: az Országos Szécsényi Könyvtár Kézirattárából előkerült egy Velius-töredékeket tartalmazó kódex, első lapjain az elveszettnek hitt Mohács-beszámolóval. Bár a szöveg rövid és töredékes, jelentőségét hangsúlyozandó elég, ha arra utalunk, hogy egy évszázada nem került elő új, korábban ismeretlen kortárs beszámoló a csatáról.

Jelen kötet tehát több szempontból is egyfajta premier: nemcsak Velius Mohács beszámolójának első nyomtatott kiadását, illetve magyar fordítását tartalmazza, de két alapos tanulmány révén az első kísérleteket is, a végre szövegszerűen is megragadható mű értelmezésére és kontextusba helyezésére. Mivel Velius messzemenőkig közép-európai beágyazottságú szerző, fontosnak gondoltuk, hogy kötetünk ne csak a magyar, de a nemzetközi közönséghez is szóljon. Ezért a kötet tanulmányai magyarul és angolul, a forrásszövegek pedig magyarul és latinul is megtalálhatók a kötetben.

Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2020.
193 o., ISBN 978-963-416-223-0

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

cover-weblap-01

A Kolozsvárról Szegedre költözött Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen 100 évvel ezelőtt, 1924-ben Buday Árpád és Banner János kinevezésével indult meg a régészeti intézet működése. Az elmúlt 100 évben kisebb kihagyással ugyan, de folytonos volt a régészeti oktatás, és tudományunk olyan meghatározó alakjai tanítottak és kutattak az intézetben/tanszéken, mint Trogmayer Ottó és Fodor István. Az egykori oktatóinkra is megemlékezve az intézet/tanszék fennállásának centenáriumát több, az esemény fontosságához méltó programmal ünnepeljük meg 2024. május 21. és 23. között.