2012. december 21. péntek 18 h, Nagyszentmiklós
2012. december 21. péntek 18 h, Nagyszentmiklós
A Szegedi Tudományegyetem
ZENEMŰVÉSZETI KAR
VONÓS KAMARAZENEKARÁNAK
KARÁCSONYI HANGVERSENYE
Albinoni: Sonata G-dúr
Purcell: Abdelazer-szvit
Bartók: Erdélyi táncok
Vivaldi: Évszakok
Hangversenymester és szólista: Kosztándi István
A Zeneművészeti Kar kiváló kamaraegyüttesének tagjai, az intézmény vonós tanszakának hallgatói, az együttes hangversenymesterének és művészeti vezetőjének, Kosztándi Istvánnak irányításával ezúttal zömében barokk zeneköltők műveivel állnak pódiumra. A sortól Bartók Béla XX. századi szerzeménye tér el, melynek műsorra tűzését a helyszín előtt való tisztelgés motivált.
A program mottójaként álljon itt egy idézet a XVII. századi angol írónő, Aphra Behn tollából született darabból, mely a Purcell-mű alapjául szolgált.
"The Sun is up and will not stay,
And oh how very short's a Lovers day."
Aphra Behn (1640–1689): Abdelazar, or The Moor's Revenge
"A nap felkél, és meg nem áll, csak halad egyre,
Ó, mily múlandó a szerelmesek ideje.”
Aphra Benh: Abdelazar, avagy a mór bosszúja
Tommaso Albinoni (1671–1751) a velencei késő barokk egyik legjelentősebb mestere. A termékeny olasz zeneszerző és hegedűs G-dúr Szonátája (a Cinque) zenei kifejezéseiben, gesztusaiban utal az alkotó által tisztelt és nagyra becsült Corelli hangzásvilágára. Albinoni legismertebb alkotása a neki tulajdonított Adagio.
Henry Purcell (1659–1695) számos színpadi műve között csak egy teljes opera van, a dalszínházakban mindmáig műsoron tartott Dido és Aeneas, a többit „féloperának” nevezik, mert prózai részek is szerepelnek bennük. Ezek egyike az 1640 és 1689 között élt Aphra Behn, az első hivatásos angol írónő Abdelazar, avagy a mór bosszúja című drámájához készült kísérőzene volt. Ennek egyes darabjaiból Purcell később több eltérő jellegű, különböző hangulatú tételből álló hangszeres sorozatot, vagyis szvitet állított össze.
„… mi a természet nyomán alkotunk“ – mondta Bartók Béla 1928-ban. Az Erdélyi táncok (Sz. 96, BB 102b) Bartók Béla zenekarra írt műve, aminek eredeti alakja, a zongorára komponált Szonatína 1915-ben keletkezett.
A népzenekutató és zeneszerző ebben az időszakban különösen intenzíven foglalkozott erdélyi gyűjtéseinek feldolgozásával. A zenekari átiratot maga Bartók készítette1931-ben, bemutatója 1932-ben volt, Massimo Freccia vezényletével.
A Szonatinában, a majdani Erdélyi táncokban Bartók öt eredeti dallamot dolgozott fel. Az első tételben két melódiát kapcsolt össze: az elsőt 1913-ban jegyezte le (egy Hunyad megyei dudástól hallotta), s a gyors körtánc-dallamot egy másik, 1910-ben gyűjtött (Bihar megye) dudadallam követi. A második tétel dallamát egy nagy repertoárral rendelkező cigány hegedűs játszotta el Bartóknak egy máramarosi faluban, Váncsafalván. A hegedűstől nem kevesebb, mint 21 dallamot gyűjtött, és maga a terület is igen gazdag volt: Bartók 13 nap alatt 209 dallamot jegyzett le.
A Finale ismét két témát mutat be. Mindkettő román „táncnóta”. Bartók 1944-ben így írta le a Szonatina dallamait: „Eredetileg román néptánc csokrot terveztem zongorára. Ebből válogattam ki három részt és neveztem el Szonatinának. Az első tétel, a Dudások… két tánc, melyet két dudás játszik. A második tétel dallamát, a medvetáncot egy paraszthegedűs játszotta nekem a G és D húron, a két mély húron, hogy jobban hasonlítson a medve hangjához. Általában a hegedűsök az E húrt használják. Az utolsó tétel szintén két népdaltémát tartalmaz, amelyeket paraszt hegedűsöktől hallottam.”
Tételek:
Antonio Lucio Vivaldi (1678-1741) olasz barokk zeneszerző, hegedűs, pedagógus, impresszárió és pap. „A négy évszak nemcsak Vivaldi, de az egész zeneirodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Remekmű, amit soha nem lehet megunni. Olyan gazdag és sokrétű muzsika, amelyben, akárhanyadszor halljuk is, mindig találunk valami újat. Valójában nem is egy mű, hanem négy: négy hegedűverseny (barokk nevén concerto), amit a program, az évszakok váltakozásának, a természet körforgásának ciklikus rendje kapcsol össze.” (Péter Judit, Bartók Rádió)